Gondolatok Tóth Gergő tollából
Geri, a cikkben található gondolatok írója abszolút bennfentesnek mondható a témában, mert több ízben járt már családjával szabadtéri és stúdió fotózáson is, mióta édesapa lett.
Nekem tavaly nyár végén a Kopaszi gáton volt szerencsém fotózni őket. A két eleven fiúcska nagyon élvezte a vízparti kalandot, gyűjtötték a kavicsokat és vidáman fogócskáztak szüleikkel a hidakon. Közben beszélgettünk és elképesztően jó humorral mesélt nekem Geri egy apuka szemével eddigi családi fotózásos élményeiről. Már akkor mondtam neki, hogy ha egyszer tényleg megosztaná a gondolatait ebben a témában, én örömmel teret adnék neki a blogomon, amit akkor még én is csak tervezgettem. Azóta elkészült az oldalam, Geri pedig elkészült a cikkével így fogadjátok szeretettel egy apuka gondolatait a családi fotózásról.:
Tudom, tudom, te nem akartad ezt! Az egész mesterségesnek tűnik, a gyerekek sem élvezik és még pénzbe is kerül.
Természetesen nem a te ötleted volt… a feleséged nyaggat már hónapok óta és te végül beadtad a derekadat.
Muszáj volt, hiszen “meggyőző” érvek egész hadát sorakoztatta fel:
1. Végre lesz pár rendes kép a gyerekekről… (Mi számít rendesnek?)
2. A nagyszülők imádni fogják! (Valóban. Gyakorlatilag bármit csinál a gyerek, azt imádják…)
3. Szuper emlék lesz majd, 20 év múlva amikor a gyerekek felnőnek. (Tényleg az lesz, mint a maradék 625 millió másik jó kép, ami róluk készül…)
4. Év végén mindig különleges ajándék a fotókból készített naptár. (Ha megcsinálod…)
Azt gondolod naívan, hogy mint APA, neked is van beleszólásod ezekbe a dolgokba, és megpróbálod lebeszélni a feleségedet erről az egész maceráról… de mind tudjuk:
ez teljesen hiábavaló, mert ezt a csatát már azelőtt elvesztetted, hogy elkezdődött volna. Így a következő pillanatban, már egy vintage bútorokkal, műfenyővel, vagy cuki húsvéti kiegészítőkkel, design kanapéval és pasztell függönyökkel, szőnyegekkel díszített, túlfűtött teremben találod magad, az egyre féktelenebb gyerekeid és a fotómosolyát permanensen fenntartó feleséged társaságában. „Ez maga a pokol” - gondolhatnád…
…de ha megállsz egy pillanatra, veszel egy nagy levegőt és körülnézel, elkezded felfedezni, hogy a feleséged ragyog és tökéletesen néz ki. A kisebbik gyermeked már a megőrülés határán úgy ficereg a kezedben, hogy csak minden (lelki)erődet összeszedve tudod megakadályozni a fejre esést, de ezt a mutatványt legalább mind ő, mind a bátyja, hangos és őszinte kacagással díjazzák. Vagy elkaphatod azt a jelenetet is, mikor a kicsi a világ legtermészetesebb módján kezdi rágcsálni anya piros magassarkúját…
Ha a szenvedés helyett ezekre figyelsz inkább (és tényleg csak egy másodpercnyi nyugalom kell, hogy észre vedd ezeket), akkor te is boldogabban fogsz visszatekinteni az egész fotózásra.
Utóirat: ne légy naiv! Egyértelmű, hogy nem ez volt az utolsó ilyen fotózás. De adok 10 tippet, hogy még jobban élvezd a következő alkalmakat?!
1. Vonódj be!
2. Legyél más, mint a többi! (találjátok ki, hogyan lehet ez a fotózás különleges)
3. Ha nem komfortos a műtermi vonal, menjetek ki a szabadba!
4. Vegyél részt a kiegészítők kitalálásában!
5. Ha van valami, amit nagyon szerettek, jellemző rátok, építsétek be a fotózásba!
6. Felejtsd el a megszokott, már ezerszer látott ruhakombinációkat (fehér poló + farmer)! Ezt a részt inkább bízd a feleségedre, mindenki jobban jár!
7. Vegyél részt a fotós kiválasztásában! Keress olyat, akinek a képei közel állnak hozzád.
8. Hagyd, hogy valamiben a gyerekek is döntsenek!
9. Készüljön csak rólad is 1-2 fotó (jó lesz profilképnek a következő 5 évre)
10. A végén ne felejtsd el emlékeztetni a feleséged, hogy ez mind miatta van és nagyon sokkal tartozik neked ezért :)
